Csakrászana (urdhva dhanurászana)

(forrás: Swámi Szatjánanda Szaraszvatí: Ászana Pránájáma Mudrá Bandha)

Az egyik legjobb erősítő és élénkítő ászana, a test összes izmára és valamennyi csakrára jótékony hatással van.

Hanyattfekvésben a lábakat behajlítjuk, talpak a talajon, a tenyerek a vállak alatt, és belégzésre megemeljük a csípőt, amennyire lehetséges. Nyújtjuk a térdeket és a könyököket, lehetőség szerint a vállak a csukló fölött legyenek (a karok függőlegesek).

A lenyomott ujjtövekből nyújtózik a kar fölfelé, a talajba nyomott talpból nyújtózik a láb.

A törzs izmai intenzíven nyúlnak, a hátul lévő izmok és a láb izmai megfeszülnek. Gyakorlatilag a test összes izma aktiválódik.

A karok nyújtását, a váll nyitását segíti, ha arra összpontosítunk, hogy a kezekre akarjuk helyezni a nagyobb testsúlyt . Természetesen a valóságban egyenletesen oszlik el a terhelés a tenyerek és a talpak között.

Kitartás közben ügyeljünk arra, hogy a tenyerek vállszélességben, a talpak legfeljebb csípőszélességű terpeszben legyenek.

Kilégzésre bontjuk a pózt, hanyattfekvésben pihenünk. Kompenzálásképpen a térdeket behajlítva öleljük át a lábakat, a kézujjakal kapaszkodjunk össze. Ezzel a mozdulattal a sérülések elkerülése érdekében megnyújtjuk a csuklót, mielőtt csuklókörzésekbe kezdenénk. Közben hintázzunk előre, hátra. Kompenzálásra alkalmas még a pascsimottánászana is.

Jótékony hatások:

• hajlékonnyá teszi a gerincet, stimulálja az idegeket
• erősíti a hát, a láb és a váll izmait
• az egész testet energikussá és hajlékonnyá teszi
• harmonizálja a szervezet hormonháztartását
• növeli az agy vérellátását, növeli a szellemi teljesítőképességet
• serkenti mind a 7 fő csakra működését

Ellenjavallatok:

• magas vérnyomás, szédülés
• gerinc- és lágyéksérv
• tüdőtágulat

(források: Ászanák - Oktatási segédanyag, Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, 2013.; Swámi Szatjánanda Szaraszvatí: Ászana Pránájáma Mudrá Bandha, Szatjánanda Jóga Magyarországon Alapítvány, 2005.)

A lelki fejlődést segítő négy tulajdonság

• Barátságosság a boldogokkal szemben.
• Kegyesség a szenvedőkkel szemben.
• Öröm az erényességgel szemben.
• Közömbösség (nyugalom) az erkölcstelenséggel szemben.

Jóga-szútra I. fejezet 33. vers

(forrás: Dr. Tóth-Soma László: Patañjali - Yoga-sūtra - oktatási segédanyag, Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2013)

oṁ

Īśvarát (Istent) többek között az oṁ szótaggal lehet megszólítani.

Az oṁ szótag három hangból áll: A - U - M. A hangok jelentésének többféle magyarázata is ismert.

(forrás: ometc.net)

Az "A" hang (a jel felső ív) az ébrenlétet jelképezi.

Az "U" hang (az alsó görbület) az álommal teli alvást szimbolizálja.

Az "M" hang (a jobb oldali kanyarulat) a mélyalvást jelenti.

A három hang együtt Īśvarát jelképezi, melynek megfelelő vibrálása a lelki tökéletesség kulcsa.

A szimbólumban további jelentések vannak elrejtve. A "fektetett C" az illúzió (májá) fátylát jelképezi, mely eltakarja előlünk a Transzcendenst, melynek jelképe a bindu, a felül lévő pont.

Az oṁ szótag ezen kívül a homlokcsakrához tartozó hangvibráció is.

(forrás: Dr. Tóth-Soma László: Patañjali - Yoga-sūtra - oktatási segédanyag, Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2013)

Īśvara

(forrás: hinduismworld.org)

"Az Īśvara (Isten) olyan transzcendentális tulajdonságokkal rendelkező sajátos Személy, akit nem érintenek meg a szevedés(t kiváltó tényezők), sem pedig az anyagi tettek és azok visszahatásai, s akit mindenféle (fizikai születésbe kényszerítő) hatás nem befolyásol. Benne a mindentudás magja felülmúlhatatlan. Mivel nem korlátozza az idő, Ő az ősöknek (és a régi korok tanítóinak) is a tanítómestere. Őt fejezi ki a szent oṁ szótag."

Jóga-szútra I. fejezet 24-27. vers

(forrás: Dr. Tóth-Soma László: Patañjali - Yoga-sūtra - oktatási segédanyag, Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2013)

Az astanga-jóga elemei



(forrás: shelleyenlow.com)

yama-niyamāsana-prāṇāyāma-pratyāhāra-dhāraṇā-dhyāna-samādhayo'ṣṭāv-aṅgāni

A jóga folyamatának 8 része: 1) az erkölcsi fegyelemmel kapcsolatos tiltások (yama), 2) a jógi viselkedésére és életmódjára vonatkozó előírások (niyama), 3) az ülő- illetve a testhelyzetek (āsana), 4) a légzésszabályozás (prāṇāyāma), 5)  az érzékszervek működésének visszavonása és a figyelem befelé irányítása (pratyāhāra), 6) a koncentráció (dhāraṇā), 7) a meditáció (dhyāna) és a 8) teljes lelki elmerülés (samādhi).
(Jóga-szútra II. fejezet 29. vers)

1) Tiltások (jama)

• erőszak-nélküliség (ahimszá):  az erőszakmentesség alatt nem pusztán a húsmentes táplálkozást értjük, hanem arra törekszünk, hogy ne okozzunk aggodalmat egyetlen élőlénynek sem. Ez a mai nagyüzemi állattartás miatt egyenlő a vegán életmóddal.
• igazmondás (a hazugság tilalma) (szatja): az igazsághoz való töretlen ragaszkodás
• a lopás tilalma (asztéja): "Aki a lopás elkerülésében rendíthetetlen, annak számára minden kincs (anyagi és lelki egyaránt) elérhetővé válik." (Jóga-szútra II. fejezet 37. vers)
• a szexuális önmegtartóztatás (brahmacsárja): "Aki a szexuális önmegtartóztatás alkalmazásában megingathatatlan, az hősies erőre és bátorságra tesz szert." (Jóga-szútra II. fejezet 38. vers)
• a birtoklástól való mentesség (aparigrahá): a felhalmozástól való mentesség, a szükségtelen dolgokról való lemondás

mindegyiket a tudatosság három szintjén gyakorolva: a tettek, a beszéd és a gondolat szintjén is.

2) Előírások (nijama)

• tisztaság (saucsa): külső és belső tisztaságot egyaránt jelent. A külső tisztaság alatt nem csupán a test és az öltözet ápoltságát értjük, hanem a tiszta ételek fogyasztását is. A belső tisztaság az elme, a tudat kontrollálásával érhető el. Ennek érdekében kerülendők: a kéj, düh, mohóság, illúzió, irigység, büszkeség.
• elégedettség (szantósa): "Az elégedettség rendíthetetlen alkalmazásából felülmúlhatatlan boldogság jön létre." (Jóga-szútra II. fejezet. 42. vers) Ide kívánkozik a következő gondolat: "Nem az a szegény, akinek kevese van, hanem aki többre vágyik." (Seneca)
• vezeklés (tapasz): "A vezeklés által elpusztulnak a tisztátalanságok, melynek köszönhetően a test és az érzékek tökéletessé válnak." (Jóga-szútra II. fejezet. 43. vers)
• a szentírások tanulmányozása (szvádhjája): az önvaló (lélek) megismerése, a lélek és az anyag közötti különbség megértése
• az Isten iránti odaadás (Isvara-pranidhána): a Jóga-szútra II. fejezetének 45. versében ezt olvassuk: "samādhi-siddhir īśvara-praṇidhānāt" vagyis: Az Isten (Īśvara) iránti odaadásból pedig a szamádhi tökéletessége nyilvánul meg.

"Az elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyőzi őt, ám annak, aki nem képes felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik." (Bhagavad-gītā 6. fejezet 6. vers)

3) Ülő- illetve testhelyzetek (ászana): "A helyesen végrehajtott testhelyzet (āsana) szilárdan megtartott és kényelmes. A végrehajtott āsana akkor megfelelő, ha kivitelezése erőlködés nélküli, s benne a meditációban zajló tudati átalakulások vég nélkül fenntarthatóak." (Jóga-szútra II. fejezet 46-47. vers)

4) Légzésszabályozás (pránájáma): a légzés megnyújtásával illetve szabályozásával először a tudat lecsendesülését érjük el, majd a lélek ragyogását eltakaró befedettség oszladozni kezd. Az elme ekkor alkalmassá válik a koncentráció különböző típusaira (dháraná, dhjána, szamádhi).

5) Az érzékszervek visszavonása (pratjáhára): az érzékek és a tudat teljes kontrollja, a figyelem befelé fordítása. Az érzékek fegyelmezése az érzékek tökéletességéhez vezet, akárcsak a vezeklés (lásd 2) előírások). Ekkor az anyagi tudat a lélek felé fordul.

6) Koncentráció (dháraná): "Az anyagi tudat egy ponthoz való lekötése a koncentráció." (Jóga-szútra III. fejezet 1. vers) A koncentráció megfelelő gyakorlásával és az érzéktárgyakról való lemondás által az elme lecsendesül, és a jógi alkalmassá válik a meditáció végzésére.

7) Meditáció (dhjána): A koncentráció fenntartására irányuló stabil és folyamatos erőfeszítés végül elvezet a meditáció állapotába. "Amikor a dhāraṇāban egy pontra rögzített tudatot hosszantartóan elnyújtva (megszakítás nélküli tudatossággal) fenntartjuk, az a meditáció." (Jóga-szútra III. fejezet 2. vers)

8) Teljes lelki elmerülés (szamádhi): "Amikor a meditáció során a jógi anyagi tudatában egyedül a meditáció tárgya ragyog, s úgy tűnik, mintha a lélek (puruṣa) saját formája sem létezne, azt a tudatállapotot hívják samādhinak (teljes lelki elmerülés, transz)." (Jóga-szútra III. fejezet 3. vers). A tökéletes szabadságot a felszabadult tudatállapot jelenti. Nemcsak megértjük, hanem meg is éljük, hogy a lélek nem azonos a testtel.  "A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, Ő akkor sem pusztul el." (Bhagavad-gītā 2. fejezet 20. vers)



(Forrás: Dr. Tóth-Soma László: Patañjali - Yoga-sūtra - oktatási segédanyag, Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2013)

Visnu személye

Visnu az anyagi teremtés fenntartója. Nevének jelentése: "aki mindent áthat, mindenbe behatol". Ő a hinduizmus összes félistenének forrása és irányítója. Legfelsőbb Úrként teljes mértékben rendelkezik a hat fenséggel, amelyek a gazdagság, a hatalom, a szépség, a hírnév, az erő és a lemondás. Visnunak egy másik közismert és igen népszerű neve Náráyana. A szó a következőket jelenti:

a) aki az okozati vizeket választotta lakhelyéül (Visnu az Okozati-óceánon, az ezerfejű kígyón, Anantasésán fekve teremti meg az univerzumokat); 

b) aki minden emberi lény lakhelye;

c) aki az emberek szívét választotta lakhelyéül; vagy

d) aki minden ember végső célja. 

Az előző ciklusbeli univerzum elpusztítása után és a következő univerzum megteremtése előtt Náráyana, a Legfelsőbb Istenség hatalmas, Anantasésa nevű kígyóágyán alszik, mely a Tejóceán vizén lebeg. Egyik lábát hitvese, Laksmí ölében pihenteti, aki lágyan masszírozza azt. Ahogyan így álmodik a következő teremtésről, egy lótuszvirág sarjad köldökéből, melyen Brahmá istenség ül. Miután felébred, arra utasítja Brahmát, hogy folytassa a teremtés folyamatát. 

Visnu az anyagi teremtés érdekében három formában nyilvánul meg. Ezek a formák teremtik meg és tartják fenn az univerzumot. Az első forma Mahá-Visnu, vagy más néven Káranodakasájí-Visnu, aki az Okozati-óceánon egy kígyóágyon fekve, pusztán ki- és belélegzésével teremti meg és pusztítja el az univerzumokat. A kígyóágyat Anantasésa, Visnu kígyó alakú kiterjedése alkotja.

A második forma Garbhodakasájí-Visnu, aki behatol minden univerzumba, és megteremti bennük az élőlényeket. Harmadik formájában Ksírodakasájí-Visnuként megjelenik minden élőlény szívében, sőt behatol minden atomba is, s ezért az élőlények Felsőlelkeként is ismeretes. E Ksírodakasáji-Visnuból terjednek ki mindazok az isteni formák, amelyeket Visnu megnyilvánulásaiként említenek a szentírások.

A Garbhodakasájí-Visnu köldökéből kinövő lótuszvirágon születik meg Brahmá, az első élőlény, aki teremtő hatalmat kapva folytatja az univerzumon belüli teremtés folyamatát, létrehozva más élőlényeket (pl. a félisteneket) és megteremtve az univerzum változatosságát.

Visnu örök társa Laksmí, a szerencse istennője, akit Srídévínek is neveznek. Srídéví általában kinyílt lótuszvirágot tart a kezében. Visnu másik hitvese Bhúdéví, kezében kék lótuszvirággal, melynek szirmai néha össze vannak csukódva.

Visnut általában négy karral ábrázolják, melyekben kagylókürtöt (sankha), harci korongot (csakra), buzogányt (gada) és lótuszvirágot (padma) tart. Harci korongját Szudarsannak, buzogányát pedig Kaumodakinak hívják. Van egy Nandaka nevű íja is. Visnu, ahogyan Krisna is, kék színű, és sárga ruhát hord. Mellkasán a Kaustubha nevű ékszert viseli. Néha nyolc karja is lehet, amelyekben kagylókürtöt, korongot, buzogányt, lótuszvirágot, íjat, nyilat, kardot és pajzsot tart.

A buzogány és a korong azt jelképezik, hogy az Úr megbünteti a démonokat és a gonosztevőket. A lótuszvirággal és a kagylókürttel megáldja híveit. Amikor valamely inkarnációja megjelenik ezen a bolygón, amellett, hogy elpusztítja a démonokat, a vallásos elvek ellenségeit, híveit is megvédi.

A ragyogó Kaustubha drágakő ékkövekkel és gyöngyökkel díszítve függ nyakában, amely mellett gyönyörű virágokból készült füzér emeli ki arcának szépségét. Azt tartják, hogy az Úr Visnu mosolygó arca az egész világnak örömöt szerez.

(Forrás: Tóth-Soma László: Egyszerűen és érthetően a hinduizmusról - Egyházfórum Kiadó, Budapest, 1998.)

Patandzsali személye

A jógahagyomány szerint Patandzsali Visnu (más néven Krisna) egyik inkarnációja, Anantasésa megnyilvánulása. Siva tánca egyszer annyira elbűvölte Visnut, hogy Anantasése szerette volna megtanulni tőle a tánc művészetét, hogy örömet szerezzen általa Urának, Visnunak. Az Úr Visnu megjövendölte Anantasésának, hogy Siva áldásának köszönhetően meg fog nyilvánulni az anyagi világban, hogy az emberiséget az önmegvalósítás (jóga) útjára tanítsa, egyben a tánc mesterévé válhat.

Ugyanebben az időben egy Goniká nevű jóginí imádkozott az Úrhoz, hogy áldja meg egy fiúgyermekkel. Miközben áldozatot ajánlott fel a Napnak, vízzel teli tenyerében egyszercsak egy apró kígyót vett észre. A kígyó azonnal emberi formát öltött, és földre borulva kérte Gonikát, fogadja fiává őt. Goniká, mivel a gyermek imára kulcsolt kezébe (andzsali) az égből pottyant le (pat), Patandzsalinak nevezte el. Patandzsali szent bölcsként élte le életét, megosztva bölcsességét azokkal, akik nyitott szívvel fogadják tanításait.

(forrás: Dr. Tóth-Soma László: Patañjali - Yoga-sūtra - oktatási segédanyag, Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2013)

Mi a jóga?

A jóga definícióját és részletes leírását Patandzsali Jóga-szútrájában találjuk meg.

Patandzsali személyéről többféle elképzelés létezik, valamikor az i.e. IV. század és az i.sz. VI. század között élhetett. A jógahagyomány szerint Visnu (Krisna) egyik inkarnációja. Jóga-szútra című műve kb. az i.e. IV. században keletkezett. Négy fejezetből áll: 

I. fejezet: Szamádhi-páda: A koncentrációról és a lelki elmerülésről szóló rész, 

II. fejezet: Szádhana-páda: A jóga-folyamat gyakorlatairól, 

III. fejezet: Vibhúti-páda: A misztikus képességekről és a 

IV. fejezet: A felszabadulás.

A Jóga-szútra meghatározása szerint a jóga az anyagi tudatfolyamatok megfékezése. Patandzsali-féle rendszerben a jóga 8 folyamatból, lépcsőfokból áll:

1. jama - tiltások

2. nijama - szabályok

3. ászana - testhelyzetek

4. pránájáma - légzésszabályozás

5. pratjáhára - az érzékek fegyelmezése

6. dháraná - koncentráció

7. dhjána - meditáció

8. szamádhi - teljes lelki elmerülés

(Forrás: Dr. Tóth-Soma László: Patañjali - Yoga-sūtra - oktatási segédanyag, Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2013)